2022-02-19 - Még mindig nehezen hiszem el
"Késő van már. Holnap beszélünk." Rettegek. Nem tudom, mit fog mondani, és a félelem is irracionális. Hiszen ha azt mondja, amitől rettegek, akkor csak jobb lesz, bár fájni fog, mint a ragtapasz lerántása. De legalább túl leszünk rajta. Már napok óta ki akartam magamból írni újra a felgyülemlett dolgokat. Végül lehet, hogy tényleg késő van hozzá, és okafogyottá válik, mire leírom. Ez van, ha az ember halogat. Az elmúlt 1-2 nap felüdülés volt, nagyjából azóta, amióta Manót láttam. Amióta mondta, hogy tiszta a lelkiismerete, és amióta tisztán éreztem, hogy nem szeret. A kis Manó persze most is piszkosul hiányzik, de úgy tűnik, néha sikerül a fejem a vízvonal fölé tolni, és levegőt kapni abban a nagy igyekezetben, amiben úgy érzem, hogy másfél éve fuldoklok(vagy leginkább igyekszem megfullasztani magam) egyedül. Ilyenkor általában egy rövid idő után jönni szokott valami, ami visszatol a víz alá, és most azon gondolkozom, hogy most mi lesz az. Talán az, amit T ügynök mondani fog...